Egy adatvizualizációs verseny margójára

Az egész úgy kezdődött, hogy kollégámmal (Kovács Istvánnal) úgy döntöttünk hogy benevezünk az idei Budapest BI Fórum adatvizualizációs versenyére Takarékbank színekben. Nem indultunk komoly eséllyel, mivel mi elsősorban adatelemzők vagyunk, az adatvizualizáció munkánknak egy szükséges velejárója – de nem célja. Éppen ezért ért váratlanul minket, hogy mégis bejutottunk a döntőbe. A végső siker nem jött össze, cserébe nagyon értékes tapasztalatokkal lettünk gazdagabb. Ezek közül néhány.

1. Az 5 perces időlimitről

Egy ilyen versenyen valójában két kihívás van:
(i) a versenyanyag elkészítése,
(ii) majd az eredmények 5 perces prezentációba sűrítése.

Rögtön adódik a kérdés: mire elég 5 perc?

Látszólag semmire. Mikor a verseny napján a beküldött versenyanyagot elpróbáltam kollégám előtt, nagyjából 15 percnél állt meg az óra. A szervezőt (Arató Bencét) régóta ismerem, tudtam hogy ha valaki, akkor Ő 5 perc után el fogja venni a képzeletbeli mikrofont tőlem (azért képzeletbeli, mert a verseny online ment). Néhány órával később a versenyen mégis sikerült az időlimitet betartva egy egész jó kis bemutatót tartanom. Hogy sikerült lerövidítenem? Néhány jó tanács (kezdő) adatelemzőknek:

• Az adatok bemutatását, adatfeldolgozás lépéseit nyugodtan hagyd ki a prezentációból!. Érdekel bárkit hogy készül egy sláger? Mennyit gyötrődött a költő a rímeken? Ugyanúgy szinte senkit se érdekel, hogyan küzdöttél meg az adatokkal!
• A prezentációnak mindig EGY üzenete legyen, ne kettő vagy több, hanem EGY! Ha több érdekes eredményed van, válaszd ki a legérdekesebbet közülük! Ez akkor is igaz, ha projekten vagy. Egy vezetőnek naponta rengeteg döntést kell hoznia – épp ezért hálás ha csak egy üzenetet kap, az épp kezelhető számára (minél több üzenetet – értsd javaslatot adsz neki – annál frusztráltabb lesz)!
• Akármilyen kevés időd van, akkor is magyarázd el a diagramokat (mi az x és mi az y tengely)! Még a legegyszerűbb diagram se világos mindenkinek. Ha nem értik a diagramot, akkor az üzenetet se fogják érteni.
• 5 perc nagyon kevés idő, de hidd el a 30 sőt a 60 perc is kevés tud lenni. Minimum egyszer csinálj előtte próbaprezentációt, nyugodtan jegyzetelj még akkor is, ha később nem nézel rájuk. A jegyzeteknek köszönhetően gyorsabban fognak előjönni a megfelelő kifejezések.

2. Adatvizualizáció – mint önálló szakma

Amikor elkezdtem az adatelemzéssel foglalkozni (90-es évek vége), már akkor is a projekt része volt az eredmények „becsomagolása”, azaz a nyers Excel táblákból egy vezetői prezentáció készítése. Így visszagondolva megmosolyogtatók az akkor készített „matyóhímzés”-szerű prezentációim. Volt ott minden, mint a falusi búcsúban, egy dián 5-6 grafikon, nyilakkal és szöveggel agyonzsúfolva, szakzsargonnal fűszerezve. A 2000-es években jelentek meg az első dashboardok, és a helyzet talán még romlott is – a vezető tényleg egy repülőn érezhette magát egy őrült bonyolult műszerfal előtt.

A 2010-es évektől kezdve azonban egyre profibb adatvizualizációs megoldások születtek. Ehhez kellettek új elemző eszközök, illetve egy új generáció, akik számára egy diagram elkészítése nem egy „szükséges rossz”, hanem maga a célja munkájának. A versenyen döbbentem rá arra, amit valószínűleg rajtam kívül mindenki tudott: az adatvizualizáció egy szakma, ugyanúgy mint a data scientist, data engineer (és a lista sorolható).

A döntőbe jutott összes versenyző már ennek a szakmának a képviselője volt (rajtunk kívül), és az ember csak ámult a „vizualizációs orgia” láttán.

A fenti versenymű szó szerint feltehető lenne a nappalim falára. És ez nem egyedi jelenség. A lassan celeb státuszba kerülő Barabási Albert-László hálózatkutatónak és csapatának nemrég nyílt meg egy kiállítása a Ludwig Múzeumban „Rejtett mintázatok” címmel. A kiállított képek többsége hálózati-vizualizációs munkák eredményei.

Az hogy egyre szebb, szinte művészi igényességű adatvizualizációs megoldások születnek természetesen örvendetes, de veszélyeket is hordoz magában.

Az adatvizualizáció elsődleges célja érthetővé tenni menedzserek, vezetők számára a sokszor száraz elemzési eredményeket. Ha az adatvizualizáció öncélúvá válik, akkor épp az eredeti célját veszítjük el!

Konklúzió

„Ki kell mozdulni!”

Minél idősebb az ember, annál fontosabbak az új élmények. Idén nem ez volt az első eset, hogy kimozdultam a komfort zónámból (lásd zsibvásári meséim ). Ezek a friss élmények a legjobb gyógyszerek a „szakmai érelmeszesedés” ellen. Úgyhogy igérem jövőre visszatérek az adatvizualizációs versenyre és remélem hasonló pozitív élményekkel fogok gazdagodni.

Ha ennél többet szeretnél megtudni az üzleti célú prezentációk készítéséről, a regisztrálj a Picasso képzésemre vagy keress személyesen!