Sokszor kevés figyelmet fordítunk arra, hogy az elemzéseink eredményeit minél hatékonyabban adjuk át az üzleti oldal számára. Az elemzések sikeres prezentálása sok mindenen múlhat – mennyire tudjuk jó ismertetni a problémát, a bemutatott grafikonok mennyire érthetők a túloldal számára és még sorolhatnám.

Van egy dolog, amiről viszont szinte soha nem esik szó: nagyon fontos, hogy a prezentációink nyelvezete minél egyszerűbb legyen!

Na de hogyan lehet mérni, hogy egy szöveg mennyire érthető vagy bonyolult? Meglepő módon erre is kitaláltak algoritmusokat. Ezek egyike a Flesch-Kincaid nevű teszt. Ez az algoritmus a mondathosszúság, szótagszám, összetett szavak aránya alapján megmondja, hogy az adott szöveg megértéséhez hány osztály elvégzése szükséges. Ehhez hasonló a Gunning Fog index, ami kimondottan nagyközönség részére készített szövegek ilyen típusú osztályzását végzi.

A LinkedIn-re az elmúlt évben számos cikket tettem ki, puding próbája az evés alapon nézzük meg, az én szövegeim mennyire érthetők ezen algoritmusok szerint. Ehhez találtam egy oldalt, ahol tesztelhettem írásaim tartalmának komplexitását. Nézzük ennek eredményeit:

Az ábrán a sorok egy-egy írásomat jelölik. Ezeket (önkényesen) 4 kategóriába soroltam (külön színnel jelölve mindegyik):

• kék sorok: nagyobb ívű, szakmai írások
• sötétszürke sorok: egy adatbányász oktató cikksorozat (4 részes)
• világosszürke sorok: adatvizualizációval kapcsolatos cikkek
• zöld sorok: személyes élményekre épülő írások.

A skála azt mutatja, hogy a Gunning Fog teszt szerint mennyire volt komplex egy-egy írásom. Az általános javaslat egyébként az, hogy szélesebb közönségnek szánt szövegek Fog indexe ne haladja meg a 12-t, ha mégis a 13,5 értéket csak akkor lépjük át, ha diplomásoknak szánjuk az írást.

Az igazság az, hogy első blikkre nem tűnt túl tudományosnak az egész, elég ha ránézünk a Gunning Fog index képletére:

De puding próbája az evés, nézzük mit dobott ki a gép nekem.

Kategóriák szintjén meglepő módon az a sorrend jött ki, amire tippeltem volna.

• A kék sorokban lévő cikkeknek, azaz a nagyobb ívű, szakmai írásoknak a legmagasabb az index értéke, méghozzá olyan magas (13,9), hogy egyetemi végzettség kell megértésükhöz (legalábbis a módszertan szerint).
• A szürke kategóriák átlagértéke hasonló (12,9 és 12,3) – egy kicsit bonyolultak, ha széles közönségnek szánjuk ezeket, de átlagban elmaradnak a mélyebb cikkek bonyolultságától.
• A zöld sorokban lévő cikkek a legérthetőbbek az index szerint – ezek azok a cikkek, amiket személyes élményeim alapján írtam, elsődleges célom a szórakoztatás volt minimális szakmai tartalommal.

Tanulság?

Egyszer Albert Einstein mondta a következőt: „Egyszerűsíts le mindent annyira, amennyire csak lehet – de annál jobban ne.”

Biztos vagyok benne, hogy szakmai zsargonnal teli tömött prezentációk bizonyos sznob üzleti kultúrákban sikeresek lehetnek (legalábbis rövid távon), mégis azt mondom hogy ne szégyelljünk egyszerűen fogalmazni (már amennyire ez lehetséges természetesen).

De túlzásba se szabad esni!

Mélyebb, szakmai írások esetében a tartalom az elsődleges, ha a célközönség magasabban kvalifikált, akkor bátran használhatunk bonyolultabb kifejezéseket (szakzsargon nem tilos – sőt növeli a hitelességünket). Azonban ha könnyedebb témát választunk, akkor érdemes ehhez igazítani a formai részt is, kerüljük a felesleges tudományos kifejezéseket, a mondataink szerkezete legyen nagyon egyszerű.

Ha ennél többet szeretnél megtudni az adatelemzések hatékony kommunikációjáról, a regisztrálj a Picasso képzésemre vagy keress személyesen!