Csapódott az ajtó. Ez a dühös ajtócsapódás fajtájából volt.

– Szóval nem sikerült! – villant át Zsuzsa agyán, de folytatta a zöldség pucolását, oda se fordult az ajtó felé. Férje, Zsolt lépett be, majd szuszogva leült az asztalhoz. Néma csend. Csak a pucolás sercegése hallatszott. 

– Nem engem választottak! – tört ki Zsolt röviden.

Zsuzsa nem válaszolt. Tudta, ilyenkor bármit mond, csak ront a helyzeten. Pedig, annyira várta Zsolt a mai napot! Ma dőlt el ugyanis, ki lesz az elemzési osztály új vezetője. Zsolt az egyik legtapasztaltabb tagja a csapatnak, mindenkivel jóban van, szakmailag megkérdőjelezhetetlen a tudása. Ráadásul Zsoltnak a munkája egyben a szenvedélye. Zsuzsa ezt a szenvedélyt szerette Zsoltban, szerette amikor Zsolt lelkesen beszámolt elemzéseiről, amikből Zsuzsa általában egy kukkot sem értett, de örömmel hallgatta, mert szerette Zsoltot boldognak látni.

Csak sajnos ilyen pillanat egyre ritkább volt, Zsolt egyre többször gubbasztott esténként a gépe előtt. Néha szidta a főnökét, meg annak a főnökét, hogy nem értik amiket készít, pedig azok annyira világosak, hogy egy csecsemő is megértené. Szidta Pétert, aki a világ leglustább elemzője, mégis ő a főnök kedvence. Ha Péternek volt feladata, azonnal Zsolthoz rohant, hogy aztán mindig Ő arassa le a babérokat.  Zsoltot sokáig nem zavarta ez, hisz mindenkinek látnia kellett, hogy nélküle Péter sehol se lenne. De mostanában Péter egyre ritkábban fordult hozzá. Ez is zavarta.

Néhány hete azonban lelkesen ért haza. Közvetlen főnöke felmondott, és a HR házon belül kezdte el keresni utódját. Zsoltot is biztatták, hogy pályázza meg az állást!

– Ez neked már rég kijár! – súgták neki.

Zsolt lelkesen összeállított egy nagyon részletes anyagot: hogyan kellene átalakítani az elemzői csapatot, milyen új elemző eszközöket kellene beszerezni, milyen tréningekre kellene beíratni a csapatot. Rengeteg ötlete volt, alig fért el harmincnégy oldalon. Amit azonban Zsolt semmiképp se akart kihagyni, azok a fiókban porosodó elemzési ötletei voltak, külön kiemelve a XGB algoritmusok várható előretörését. A végső anyagot megmutatta Zsuzsának, aki nem nagyon értett az egészből semmit, de az ábrák szépek voltak, és alig volt benne helyesírási hiba (pedig Zsolt ebben nem volt túl erős). Zsuzsa nagyon büszke volt, hogy a férje ennyire okos.

De ma reggel, indulás előtt már nem volt annyire magabiztos Zsolt. Rossz előérzete volt, de Zsuzsa megnyugtatta, hogy csak Ő kaphatja meg az állást.

És most ott ültek a konyhában és nézték egymást szomorúan. 

– Péter lesz az új főnök. Az új főnököm! – fakadt ki Zsolt. Zsuzsa majdnem sírva fakadt, de tartotta magát.

– Szívem, ne izgulj, néhány hét, és mindenki látni fogja, hogy teljesen alkalmatlan erre a pozícióra! – próbálta biztatni férjét, és odafordult átölelni. Zsolt egy ideig hagyta, majd felállt és csak annyit mondott: „Nem szívem, alkalmas lesz! Lehet, hogy belőlem hiányzik valami!”

Majd átment a szomszéd szobába, és el kezdte olvasni a „10 klaszterezési trükk Pythonban” című könyvet. A harmadik oldalnál, egy érdekes résznél egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) elmosolyodott, és egyre jobban elmélyedt a könyvben. 

———

Ismerős történet? Nem éreztetek néha valami hasonlót? Valami olyat, hogy: „nem érdemes rengeteg energiát beletenni karrierbe, szakmába, mert surranó pályán úgyis beelőznek az ügyeskedők”. De vajon mi lehet az „ügyeskedők” sikerének titka?

A legtöbbünk egyszerűen lezárja a kérdést azzal, hogy „benyalizta” magát. De mit jelent az a szó, hogy „benyalizni”? Annyit látunk, hogy az illető mindig a főnökünk körül sündörög, kedvében jár, és nem értjük miért, de azt látjuk, hogy NAGYON JÓL ÉRT A FŐNÖK NYELVÉN.

Most egy kicsit képzeljük magunkat a nagyfőnök helyébe néhány percig, nézzük az ő perspektívájából az eseményeket!  Ekkor:

Nap mint nap azt érezzük, hogy a rengeteg táblázat, grafikon és egyéb információ tengerébe fulladunk. Rengeteg döntést kell hoznunk, de nincs se időnk se képességünk a táblázatok, adattáblák böngészésére, elemzésére. Kellene segítség valakitől, aki az adatokat értelmezni és hasznosítani tudja!

Itt van ez a Zsolt. Már úgy jön be az ajtón, hogy ő a zseni, és megtiszteltetésnek kell vennem, hogy egyáltalán előad nekem. Már az első ábrát sem értem, és miután rákérdezek az egyik szám jelentésére, Zsolt úgy néz rám, mint egy fogyatékosra. Elkezdi újra elmagyarázni – pont úgy, ahogy előbb tette, tehát továbbra sem értek az egészből semmit, de hagyom továbbmenni, hátha később megértek valamit. Persze később se értek semmit az egészből. A második-harmadik dia után elvesztem az érdeklődésemet, alig várom, hogy véget érjen a rémálom.

Ezzel szemben Peti mindig nagyon kedves. A nagy nyomás alatt jó érzés olyannal találkozni, mint Peti. Peti ugyanis mindig mosolyog. Bár nem feladata, de meg szokta kérdezni, hogy mik a megoldásra váró aktuális üzleti problémák. Először meglepődtem, én magam is csodálkoztam, hogy megosztottam vele egyet. Rá két napra bekopogott, és egy olyan grafikont mutatott, ami tényleg segített a döntés meghozatalában. Azóta rendszeresen konzultálok vele, mindig hoz egy olyan diagramot, ami segít a munkámban.

Ugyanis az én feladatom a jó döntések meghozatala.

És itt van ez a kinevezés az elemzési osztály élén. Zsolt és Peti is pályázott. Zsolt anyaga harmincnégy  oldal volt. Vajon mit gondol Zsolt, nekem végtelen időm van?! Bezzeg Peti anyaga összesen csak két oldal. Zsolt átszervezésről, elemzési módszertanokról és még ki tudja, miről írt, a második oldalnál abbahagytam az olvasását. A végére lapoztam, de gyorsan becsuktam, valami misztikus XGB algoritmusokról vagy mit tudom én, mikről írt.

Bezzeg Peti anyaga! Rövid volt, és mondhatni, nagyszerű. Két oldalban leírta, hogy az adatelemzési osztály a különböző üzleti problémákhoz milyen segítséget tud nyújtani. Tisztán leírta, hogy milyen formában kapjuk meg az elemzéseket és milyen metódusban fogják ütemezni a feladatokat.  De, ami nagyon tetszett, a doksi végén lévő esettanulmány. Lehet, hogy egy ilyen projekttel kellene kezdeni az együttműködést. Hisz nem kérdés, hogy Pétert választottam.

Tanulság?

Zsolt aznap este az új könyvét kezdte el olvasni. Zsolt már akkor is sokszorosan többet tudott a felügyelt és felügyelet nélküli algoritmusokról, mint Péter. A könyv elolvasása után még többet tudott erről. Azonban Zsolt nem tudta, hogy rossz könyvet választott. Míg junior szinten fontos a szakmai fejlődés, a karrier középső szakaszától egyre fontosabb az adat-kommunikáció elsajátítása.

Zsolt nem tudta, hogy Péter még kezdő elemzőként jelentkezett Picasso, Sherlock és Nostradamus tanfolyamokra. Zsolt is hallott róluk, de már a kurzusok neve is annyira komolytalannak tűnt, hogy el se olvasta a tematikájukat.

Ki tudja, talán ma Zsolt lenne az elemzési osztály vezetője, ha ezekre a kurzusokra jelentkezett volna.  

(Szerző Data Literay coach és a Láncrekació podcast alapító tagja, a fenti történetet teljes mértékben a képzelet szülte)