_ _ Kovács Gyula
Nem minden olaj ami adat
„Az adat az új olaj” – korunk egyik legnépszerűbb mémje. Azonban egyre többet olvasni arról, hogy ez az analógia valahol sántít. Nemrég Balogh Péter (tech angyal) írt egy szellemes posztot arról, hogy szerinte az adat inkább az „új trágya”. Nézőpontok jönnek-mennek, de az adatok körüli „hájp” nem csillapodik. Szinte a semmiből nőtt ki az „adat-iparág”, és köszöni szépen jól van, él és virul. (erről korábban itt írtam)
A nagy kérdés persze továbbra is az, hogy az adat-infrastruktúrákba ölt rengeteg pénz mikor teszi „milliárdossá” a cégeket? (mint ahogy az olaj tette milliárdossá az arab sejkeket)
A kérdés költői, a válasz prózai. Soha.
Soha nem lesz milliárdos haszna a cégek többségének az adatok elemzéséből. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy mi elemzők gondoljuk. Hogy pontosan mit is értek ez alatt, nézzük meg hogyan „működik” egy átlagos cég:
A cég „üzemanyaga” a PÉNZ, ami az ügyfelektől jön. A vállalat ezért valamilyen szolgáltatást vagy terméket nyújt. Azonban ehhez egy infrastruktúrát kell működtetnie: értékesítés, marketing, kontrolling, logisztika, IT és még hosszan lehetne sorolni. Azonban az infrastruktúra fenntartásának ára van: nevezzük ezt költségnek! Az infrastruktúra teljes költségét (legalábbis hosszabb távon) az ügyfelektől érkező pénzből kell finanszírozni. Ha a bevétel nagyobb, mint az infrastruktúra költsége, akkor a cégnek profitja van, ellenkező esetben sajnos a cég csődbe jut.
Eddig ez oké, de hol jön képbe az adat?
Először is szögezzük le: adatból általában NEM lesz bevétel (= pénz)! Az ügyfelek sörért, pelenkáért, LED TV-ért, banki vagy telekommunikációs szolgáltatásért fizetnek – és nem adatért.
Az adat ugyanis költségtétel!Az adat ugyanolyan költségtétel, mint az alkalmazottak bére, IT és egyéb eszközök ára és sok minden más. Sőt az adatok elsősorban költségtételek. Azért keletkeznek, mert a napi működéshez adatokat KELL rögzíteni, tárolni majd megsemmisíteni (pl. GDPR előírások miatt) és nem azért, mert a cég adatokat AKAR elemezni! Egy webshop nem igen tudná kiszolgálni ügyfeleit, ha a megrendeléseket és ügyfél adatokat nem tárolnák valamilyen adatbázisban vagy igen nagy bajban lenne egy bank, ha nem rögzítenék sehol sem a banki tranzakciókat. A cégek tehát azért gyűjtik az adatokat, hogy működhessenek! A cégek azonban versenyeznek is egymással. Hosszabb távon azok a cégek sikeresebbek, melyek hatékonyabban aknázzák ki erőforrásaikat, azaz amelyeknek jobb a marketing stratégiájuk, amelyek olcsóbban szerzik be a nyersanyagot vagy – és itt jön a lényeg – amelyek jobban aknázzák ki adataikban lévő információkat. Ez utóbbihoz kellünk mi – adatelemzők.
Az adatok elemzése valójában a cég erőforrásainak optimalizálásban nyújt segítséget!Mi az adatelemzők helye a valóságban? Az adatelemzők hajlamosak „alaszkai aranyásóként” tekinteni magukra, mint akik verejtékes munkával kiszűrik hatalmas adattömegből az „aranyrögöket” (= elemzési eredményeket). Pedig „aranyrögök” nincsenek. Az elemzési eredmények lehetőséget nyújtanak a folyamatok optimalizálásában, hogy több bevétel vagy kevesebb költség legyen. De a lehetőséget NEM az elemző váltja „pénzre” – hanem akinek készült az elemzés (értékesítési vezető, HR igazgató, stb.). Mi elemzők ugyanúgy költség tételek vagyunk, mint az adatok.
Az adatok tárolása mellett az adatelemzés is költségtétel – ami direkt módon semmilyen profitot nem termel!Az hogy elemzéseinkből lesz-e profit, mindig másokon múlik. Mégis sokszor azt tapasztalom, hogy az adatelemzők egy része frusztrált, hogy nem „aranyásóként” kezelik őket, hanem „költségtételként”. Az utóbbi évtizedek digitalizációja miatt az adatbázisok mérete drasztikusan nőtt, rengeteg „adatszakember” hiányzik a piacról, és ez meg is látszik a fizetéseken. Azonban ezt nem szabad túlértékelnünk! Látni kell, hogy mi mindig költségtétel leszünk. Egy nagyon fontos költségtétel, mely növelni tudja a cég profitabilitását. Azonban sose felejtsük el, hogy más területek tudják monetizálni eredményeinket – azaz sikerünk mindig mások munkájától függ! Ezt a „kiszolgáltatottságot” fontos megértenünk és elfogadnunk, hogy valódi értéket tudjunk teremteni.